Tavaly a Tartós szegfű Tanösvényhez, majd a Magyar Fagylalt Napján Soltvadkertre tekertünk.
Akkor már elhatároztuk, hogy a következő túránkon még messzebbre megyünk.
Idén ezt meg is valósítottuk: péntek délután elindultunk a Vadkerti-tóhoz,
vagy ahogy sokan ismerik, a Büdös-tóhoz.
Amikor megérkeztünk, sétáltunk egyet a tónál, és megnéztük, milyen kevés víz van benne.
Ezután természetesen nem maradhatott el a fagyi sem,
ezért megpihentünk a Néró-Biankó fagyizóban. A finom fagyi után újult erővel indultunk vissza.
Persze most sem úsztuk meg defekt nélkül.
Visszafelé Olivér és Zente biciklije is defektet kapott,
Simi pedálja lerepült, így a három kerékpár felkerült az utánfutóra.
Szerencsére Laci most is velünk tartott, és ismét nagy segítségünkre volt.
Az időjárás tökéletes volt a biciklizéshez, és összesen 47 kilométert tekertünk!
Ez eddig a leghosszabb túránk, amire nagyon büszkék vagyunk.
Már sokkal rutinosabban biciklizünk, mint az első túráinkon.
Az aluljárónál különösen élveztük a lejtmenetet, majd az emelkedőt.
Beni sebességmérője egyszer még 34 km/h-t is mutatott!
Mindenki nagyon jól bírta a hosszú utat.
Másnap azért volt egy kis izomlázunk, de szerintünk teljesen megérte,
mert nagyon jól éreztük magunkat.
Köszönjük osztályfőnökünknek, Ildikó néninek,
hogy megszervezte a túrát és elkísért minket, valamint Lacinak, hogy most is segített nekünk.
Pisti is velünk tartott, és természetesen a leggyorsabban haladó csapatot vezette.
A tavalyi túrán 40 kilométert tekertünk, idén pedig már 47-et.
Vajon jövőre mennyivel tudjuk megdönteni ezt a rekordot?
Mi már kíváncsian várjuk a következő kalandot!
