Kárász Péter a családapa, az igazgató, a tanár, a barát, a kolléga, a zenésztárs, a sok-sok
tanítvány Péter bácsija nem jön be többé a Fazekasba. Az ő Fazekasába!
Itt volt diák, itt ismerte meg azt a közösséget, amelynek mindig is részese szeretett volna lenni.
Igen, itt volt gyerek, tanítvány, tanár, majd igazgató! Mint a mesében.
A mesék végén azonban a főhős elnyeri méltó jutalmát! Péternek ez nem adatott meg!
Rá jellemző módon fantasztikus tanévet hagyott maga mögött,
egy általa igazi csapattá formált közösség élén.
Soha nem éreztette, hogy ő az igazgató! Mindenkit partnernek, egyenrangú társnak
tekintett – talán ez volt az egyik titka annak, hogy vitte, vitte egyre feljebb a Fazekas hírét.
Határtalan közvetlenségével, empátiájával minden alkotó tevékenység motorja volt,
rendre kollégáit, tanítványait állítva középpontba.
Irányított, vezető volt az elsők között és valamennyiünk számára
példát mutatott emberségből, alázatból, munkabírásból.
Péter, mindent köszönünk! Visszük tovább a te munkádat, a mi iskolánkat.
Most ezekben a napokban az égi szelek támogatásával messzire vitorlázol,
örök hálát és emlékezést hátrahagyva nekünk.
KÁRÁSZ PÉTER az EMBER, csupa nagybetűvel!